Több, mint tíz hét tanulságai

Azt mondják, 21 nap kell ahhoz, hogy valami szokássá váljon. Több, mint háromszor ennyi idő telt el azóta, hogy non-stop egy fedél alá kerültünk a családunkkal, a háztartásunkkal és a munkákkal egyszerre. Feladataink átrendeződtek, a prioritások felborultak, újabb és újabb helyzetekkel találtuk szembe magunkat. De mit tanultunk ebből az egészből, ami az időgazdálkodást illeti? Ha próbáltuk egy kicsit tudatosan átvészelni ezt az időszakot, akkor valószínűleg sok hasznos tapasztalattal lépünk tovább.

  1. Nagyon fontos a rendszeresség, a rutin kialakítása. Lendületet ad a feladatokhoz, a kevésbe szeretett feladatok elvégzéséhez is könnyebben állunk neki. Reggel hatkor például néhány apróságnak tűnő szokás is át tud lendíteni a “nem akarok ma felkelni” érzésen, még ha éjjel hatszor is keltél a gyerekekhez. És persze az sem utolsó szempont, ha sikerül a mosás és a telekonferencia időpontját megfelelően ütemezni a reggeli rutin és a home office határán.
  2. Elkezdtük megtanulni, hogyan kell a folyamatosan változó körülményekkel együtt élni, és szükség esetén változtatni és újratervezni – még ha eddig nehezünkre is esett. Ahogy az élethelyzetek változnak, úgy szükséges a saját feladatainkat és prioritásainkat időnként újragondolni. Jöhetnek be újabb, fontosabb feladatok, és van, hogy valamit már el lehet (vagy kell) engedni – és bármennyire is szeretek főzni, erre az időszakra ezt most inkább háttérbe szorítottam, a főzés megmaradt hétvégére közös programnak, hétköznap pedig rábíztuk magunkat egy közeli étterem menüjére, amit nem is bántunk meg.
  3. Megtanultuk sokkal jobban kihasználni és beosztani az időnket. Például a gyerekekkel az udvaron töltött idő alatt látványosan megszépült a kert. Illetve megtanultuk hatékonyabban vezetni a háztartásunkat, a felesleges teendőktől megszabadultunk, a szükséges feladatokat pedig megtanultuk ütemezni és egymás között felosztani. A gyerekek is kiveszik néhány dologban a részüket, időnként lelkes kis naposokként pakolják ki a mosogatógépből a tányérokat, jönnek teregetni az udvarra, vagy együtt viszik ki a szemetet apával. Persze ez nem mindig ilyen idilli, hiszen épp most léptem bele egy elhagyatott legóba – de jó úton haladunk.
  4. Jobban megismertük a családunk tényleges igényeit. Megfontoltabban és tervezettebben vásárolunk. Bár én előtte is havonta tartottam nagy bevásárlást, azáltal hogy a mindannyian 0-24-ben otthon lettünk, teljesen újra kellett gondolni az alap mennyiségeket. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt sikerült mindenkinek megérteni, hogy attól, hogy egy adott időpillanatban több doboz keksz és csoki van itthon, az nem jelenti azt, hogy mindet meg is kell rögtön enni, és ha valami elfogyott, nem biztos, hogy rögtön megyünk is a boltba újat venni.
  5. Az otthoni munkavégzés lehet nagyon hatékony, ha térben és időben el tudjuk választani a magánéletünktől. Talán ez a legnehezebb, mivel ott van az a bizonyos “ha”. Míg normális home office esetén egy nap alatt annyi teendővel tudok haladni, amit az irodában több nap alatt végzek el, gyerekekkel felturbózva ez az arány elég gyakran megfordult. Sok tervezés után megvalósítható, de a gyakorlatban nem mindig fékezhető meg egy kétéves, aki minden áron segíteni akar az irodában.
  6. Könnyebb megoldást találni a problémákra, ha próbáljuk külső szemlélőként átgondolni, és nem megszokásból csinálni a feladatokat. Sokszor hajlamosak vagyunk azért csinálni dolgokat, mert úgy szoktuk (vagy nem szoktuk) – így kezdtem el újra futni járni.

Ezek nem nagy világmegváltó tanulságok, de ha egy részét tudjuk a jövőben is alkalmazni a mindennapokban, és ha kicsit is segít abban, hogy a korábban nehézséget okozó dolgok könnyebbek legyenek, akkor már nem volt hiábavaló végigcsinálni.

 

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .